Álmatlanság
Miért hordozzák óráim
az elveszett dolgok fásultságát
amely felhalmozza emlékét a szemhéjon
Lépések neszét hallgatom
a levegő tágasságán át
a szorongatásban melyben utazik
csontjait és egészségét emlegetve
Mért érkezik az éj
elhelyezve bizonytalan pontjait
a gyötrelembe ami a fejemben cirkál
az imádság zajával
A Hold
üresen siklik az éterben
bebörtönözi a szem tányérját
játszik a pókok szövőszékei között
Kezdetét veszi az idő monológja
beágyazza a kígyókat
szavakat
Insomnio
Por qué mis horas tienen
el cansancio de las cosas perdidas
que apilan su memoria sobre el párpado
Escucho el traquetear de los pasos
por la anchura del aire
en esta opresión en que transita
quejumbroso de hueso y lozanía
Por qué la noche llega
a poner sus puntos suspensivos
al bullicio que ronda en la cabeza
con clamor de plegaria
La luna
se resbala desierta sobre el éter
aprisiona la lámina del ojo
jugando entre el telar de las arañas
Comienza el monólogo del tiempo
a incrustar de sierpes
las palabras...
Marina Centeno
Yucatán México